A jó szomszédság záloga a jó kerítés

Október közepén igazi csoda idő volt. Ablakok még mindig sehol, így bent nem igazán tudtunk haladni. Munka viszont bőven akadt kint is. 

Az egyik kinti projekt a kerítés. Nagy fejtörést okozott, hogy mégis miből készüljön. 60 méterről van szó, ami nem olcsó mulatság. Sajnos azért ilyen sok, mert az egyik kedves szomszédnak egyáltalán nincs kerítése, a másik pedig csak egy kisebb udvart kerített el magának (úgy, ahogy.. De ott legalább van). Az sem volt utolsó szempont, hogy magas, illetve masszív legyen, hisz van egy nagytestű kutyánk. Arra jutottunk, hogy készítünk egy 80 cm mély vasalt betonalapot, ebbe 180 cm-es távolságokkal zártszelvény oszlopok kerülnek. Az oszlopokra hatlapfejű anyacsavart hegesztünk, ezekben vezetjük el a három vezérdrótot, a végén pedig drótháló kerül rá.

Eredetileg 2020. tavaszára terveztünk csak a kerítéssel foglalkozni, de a kedvező időjárás miatt neki kezdtünk. Férj öt délután alatt kiásta a 60 métert, hétvégén pedig jöhetett a vasalás, és a betonozás. 

A betont Férj keverte, hátra tolta, én segítettem kimerni. Mialatt ő futott vissza keverni a következő adagot, én nagyjából le húztam a betont, neki már csak picit kellett igazítania rajta. Az oszlopokat már előtte méretre vágtuk, csak a helyére kellett tenni, megigazítani, és kész is. Természetesen, egy hétvége alatt ketten csak a feléig jutottunk, így összesen két hétvége kellett a betonozáshoz. Azért ez is szép teljesítmény, büszke voltam, legfőképp Férjre. 

Egy extra nap kellett ahhoz, hogy az egyik oldalra 2 sor zsalukövet tegyünk, illetve utána kiöntsük betonnal. Erre azért volt szükség, mert a (kerítés nélküli) szomszédnak törmelékkel van feltöltve az udvara, ami így sokkal magasabban van a mienkéhez képest. Természetesen, a leghosszabb szakaszról van szó... 

Az elmaradt részeit már tényleg tavaszra toljuk át. Ennek egyik oka, hogy a 4 méter széles hátsó kaput egy helybéli bácsi készíti nekünk, ami szintén akkorra várható. Ami az anyagi részét illeti, az eddig elkészült rész körülbelül 220 ezer forintba került. Nyilván, - igényektől függően-, ez sokkal kevesebből is elkészülhet, például ha csak az oszlopokat betonozzuk. 

A kerítés készítése közben eltűnt a hatalmas diófánk is. Nem, nem volt közben még erre is kapacitásunk. A szomszéd az Ő részén lévő nagy fát ki akarta vágni. Mi is megkértük volna, hisz a már meglevő kis betonkerítésünket az évek alatt megnyomta. Mivel neki is érdeke volt a kerítés épsége, magától jutott erre a remek elhatározásra. Szólt nekünk, hogy zavarna-e minket munka közben. Természetesen nem, sőt! Feldobtuk, hogy kivághatják a diófánkat, cserébe nekik lesz belőle plusz tűzifa, nekünk pedig nem lesz utunkba. Így még egy dolgot kipipálhattunk az elvégzésre váró munkák sorából. 

Akadt még egy öröm októberre. Ez nem más, mint a vízóra akna fedele. Igen, jobban örültem neki, mint egy új ruhának. Egyedit kellett készíttetnünk ide is, hisz nem volt két egyforma oldala. Szépen lefestettem a maradék kerítés festékkel, és máris szebb.

Ha nem akarsz lemaradni a bejegyzésekről, akkor iratkozz fel!     

Ha tetszett a bejegyzés, esetleg további képekre lennél kíváncsi, akkor kövess minket instagramon is!