Végre belül is látványos a változás
Az új nyílások kialakítását, valamint a régiek feljavítását követően elkezdtük leverni a maradék vakolatot. Az egykori két szoba között lévő fal kisméretű téglából készült, amiről sokat tanakodtunk, hogy meghagyjuk, vagy sem. Végül úgy döntöttünk, hogy egyelőre marad, hiszen első ránézésre nincs semmi baj vele. A vakolat leverése után azonban kiderült, hogy egyértelműen dől az udvar felőli szoba felé, valamint mindössze három helyen volt kötésben a főfalakkal. Így hát a kérdőjel helyett pont került ennek a végére is, lebontottuk őt is. Innentől mondhattuk azt, hogy gyakorlatilag tényleg kibeleztük szegény kis kockánkat. Bár ezzel csak jót teszünk neki, hiszen egy kis ráncfelvarrás mindenre/mindenkire rá fér.
Ahogy eltűnt a régi vakolat, augusztus végén jöhetett is az új. Sikerült kifognunk 2019 nyarának egyik legmelegebb (ha nem a legmelegebb) hetét... Férj keverte a maltert, tolta a talicskát, a kőműves pedig korát meghazudtolva serénykedett. Jómagam ott segítettem, ahol csak tudtam. Mondhatni, enyém volt az a bizonyos "tedd ide, vidd oda" szerep. Ezzel a felállással összesen tíz napba telt a vakolás, amibe a homlokzat javítgatása is belefért.
Közben igazából eszembe sem jutott, hogy erről is kéne pár képet lőni. Második nap, mielőtt neki álltunk volna a munkának, azért sikerült párat készítenem, így mégis maradt róla egy kis emlék.
Amelyik napon épp nem ért rá a kőműves, Férjjel kis kakasok módjára hajnalban már kerítést festettünk, és még délelőtt gyorsan elültettem az utcafrontra tervezett fagyalokat. Egyébként szegény kerítés valószínűleg még életében nem látott festéket. Ennek okán mi megtiszteltük, és Hammerite (antracit színű) festékkel kentük le, ami közvetlenül rozsdás felületre alkalmazható. Előtte azért a több évtizedes mohát, madárürüléket, illetve a lekívánkozó részeket drótkefével eltávolítottuk róla. Sajnos, még a régi kerítésekhez viszonyítva is egy rondább kivitel a miénk, viszont amit olcsón, rövid idő alatt lehetett, azt szerintem kihoztuk belőle. Legalább már jobb kedvvel érkezünk meg a kis kockánk kapujához. Tervben van, hogy a beton részével is kezdünk valamit, de az még messze, a fontossági lista legalján gubbaszt. Tavasszal viszont a kapu részét teljesen újra akarjuk csinálni, de erről majd bővebben mesélek, ha aktuális lesz... Addig is, bízom benne, hogy a fagyalok szépen cseperednek, és pár év múlva szebbé varázsolják az utcafronti képünket.
A vakolást követően, a benti állapot különböző okok miatt egy kis időre stagnált. Ez idő alatt Férjjel sikerült csaknem teljesen lebontanunk a melléképületet, és plusz pár kéz segítségével a kinti kéményeket is sikerült ledöntenünk. Sokan le akartak minket beszélni a lebontásáról, ami jogos, hiszen menthető lett volna, ha pénzt és időt áldozunk rá. Nekünk viszont határozottan utunkban volt. Egyrészről a gázkémény kivezetést erre a falsíkra terveztük, másrészt pedig az udvar körüli elképzeléseinkbe se illett bele ezen a helyen.
Ha kíváncsi vagy további, a felújítással kapcsolatos információkra, akkor iratkozz fel!
Ha tetszett a bejegyzés, esetleg további képekre lennél kíváncsi, akkor kövess minket instagramon is!