"Ha egy ajtó bezárul, valahol egy másik kinyílik"

Bár a bejegyzés címe mélyebb gondolatok boncolgatására utalhat, a valóság az, hogy egy felújítás alatt ilyesmi dolgokra már nem marad kapacitás az ember agyában. Csupán arról van szó, hogy a szerelőbeton elkészülte után, nyár elején megkezdtük a szükségtelen ablakok befalazását, helyettük pedig újakat alakítottunk ki.

Nem szedtünk ki minden ablakot a legelején, hisz tudtuk, hogy ketten lassan fogunk haladni a falazásokkal. Ha kiszedtünk egy ablakot, azt egyből felfalaztuk, és csak utána jött a következő. A két kisebb ablakkal kezdtük, amik a hajdani kamrában, illetve a fürdőben voltak. A kamrai ablakra egyáltalán nem volt szükségünk. A fürdőben lévőt először hagyni akartuk, aztán rájöttünk, hogy a mosdó feletti tükörnek pont útjában lesz. Így hát felfalaztuk mindkettőt, és közvetlenül a volt fürdőablak mellett nyitottunk egy újat. Folytattuk a sort a konyhai ablakkal, majd pedig a hátsó szoba ablakával, amit csak a külső síkján falaztunk fel, így belülről kaptunk egy süllyesztett felületet. Közben kibontottuk a régi villanyóra szekrényt, hogy azt is felfalazhassuk. Ezzel a nem kívánt nyílások el is tűntek, jöhettek az újak.

Először nyitottunk a tervezett harmadik szobának egy új ajtót, ami nem volt túl bonyolult. Az ezt követő teraszajtó nagyobb falatnak bizonyult. Miután a keresztben futó gerendák közül alátámasztottuk azokat, melyeket érintett a bontás, megkezdtük a munkát. Nyilván, egy kisméretű téglából épült háznál ez gyorsabb folyamat, de nálunk az összes teherhordó fal salakblokkból épült, amik egyenként legalább 45-50 kg-t nyomnak. Ezt egyedül kivésni, majd egy feszítővas segítségével megemelni és kiborítani az udvarra, azért nem kis meló. Próbáltuk úgy áttervezni a házat, hogy minél kevesebb blokkot keljen kiszedni, de azért egy nagy teraszajtóról nem tudtunk volna lemondani. Maga a nyílás 221 cm magasra, illetve 293 cm szélesre lett tervezve, hogy mindkét oldalára és a tetejére is 5 cm xps-t tudjunk rakni (1-1,5 cm hézag pedig az ablakosoknak lett hagyva). A probléma az volt, hogy a legnagyobb kerámia áthidaló ami kapható, csupán 3 m hosszú. Ahhoz viszont ez nem volt elég, hogy két oldalt 40-40 cm felfekvése legyen úgy, ahogy mi szerettük volna. Helyette két db vasbeton gerendával oldottuk meg. Az áthidalók felfekvési pontjai alá egy 10 cm vastag vasalt beton "papucsot" készítettünk. A méretre vágott gerendákat egy rakodógép segítségével sikerült a helyükre emelni. Ezeket alulról bezsaluztuk, a közüket pedig bevasaltuk, és kiöntöttük betonnal. Erre egy sor 38-as tégla került, ami fölé új koszorút csináltunk, ugyanis bontás közben a régi leszakadt. Nem ez volt a legegyszerűbb dolog a házzal kapcsolatban, de annál nagyobb öröm volt látni, mikor szinte kiszélesedett a ház ettől a nagy ablaknyílástól.

A bejárati ajtó magassága az új rétegrend miatt változott, de a szélessége az eredeti maradt. Az egyik oldalát viszont újra kellett raknunk, ugyanis a régi öntött beton áthidalót csak úgy tudtuk kioperálni onnan, ha azt kiszedjük. Persze ez sem sikeredett egyszerűre, hiszen Férjnek egyedül kellett ellentartania az áthidalónak, hogy az ne az új szerelőbetonra, hanem kifele essen. Miután az oldalát újraraktuk, felkerültek a kerámia áthidalók. Erre jött a nyomott öv, tehát kívül-belül kisméretű téglákkal felfalaztuk. 

Az alaprajzokkal kapcsolatban előzőleg már említettem, hogy a szobáknál 2-2 ablakot alakítunk majd ki.  Először kiszedtük itt is a régi nyílászárókat, majd alátámasztottuk a gerendákat, az áthidaló feletti részt pedig visszabontottuk. Itt már nem zsonglőrködtünk, hívtuk újra a rakodógépes ismerőst, aki 10 perc alatt kikapta az áthidalókat. Az eredeti nyílásokat 30 cm-el megszélesítettük. A kapott nyílásokat kisméretű tégla oszloppal kettéosztottuk, majd bekerültek az új áthidalók, és a bejárati ajtóhoz hasonlóan felfalaztuk. Végül a tetején a koszorút kijavítottuk, és ezzel végre elkészültünk az új nyílásokkal.

Így utólag visszaemlékezve, illetve leírva, sokkal rövidebb folyamatnak tűnik ez az egész. Bár így lett volna! Valójában kettecskén, délutánonként és hétvégente, több hétig  munkálkodtunk ezeken a fránya nyílásokon. A mondás viszont tényleg igaz, miszerint idővel megszépülnek ezek az emlékek. Pláne, ha az ember a saját keze munkáját láthatja még hosszú-hosszú éveken keresztül.

Ha kíváncsi vagy további, a felújítással kapcsolatos információkra, akkor iratkozz fel!  

Ha tetszett a bejegyzés, esetleg további képekre lennél kíváncsi, akkor kövess minket instagramon is!